Vicces (és kegyetlen) hazugságok, amiket a szülők elhitettek gyermekeikkel
A gyerekneveléssel általában együtt jár az, hogy a szülőknek kisebb-nagyobb hazugságokat kell elhitetniük gyermekükkel. Ezek a füllentések általában nevelő célzattal születnek, és az a feladatuk, hogy a kalandvágyó, félelmet nem ismerő gyereket óvják a veszélyektől (például: ne nyeld le a rágót, mert összeragad a gyomrod), illetve hogy minél egészségesebbek, okosabbak legyenek, (egyél répát, mert attól tanulsz meg fütyülni) vagy hogy egy szép világot teremtsenek nekik (A Mikulás-legenda). És valószínűleg mindenki ismer jó néhány olyan hazugságot, amelyet “személyre szabottan”, csak neki találtak ki a szülei.
Most ilyen történeteket gyűjtöttünk össze, hihetetlen, miket meg nem tudnak etetni a felnőttek a gyermekekkel… 🙂
Mindig is lenyűgözött a világűr. Amikor kislány voltam, apukám minden nap felállította a kertben a létráját, és kihívott, hogy megmondja, hogy az én kedvemért akasztotta az égre a Holdat. Évekig elhittem neki. Apukám néhány éve elment, de minden este, amikor felnézek az égre, ő jut eszembe.
Hihetetlen agymosáson mentem át gyerekkoromban anyámnak köszönhetően. Az összes édességet elérhető helyre rakta, és azt mondta, hogy bármikor ehetek belőle, viszont a zöldségeket gondosan elrejtette, és megmondta, hogy azok a vacsora különleges csemegéi. És bevált. Hat évesen, torta helyett egy tál kelbimbót kértem születésnapomra.
Azt mondták a szüleim, hogy minden személy csak 10.000 szót ejthet ki a száján egy hónapban. Ha eléred a határt, képtelen vagy megszólalni, egészen a következő hónap kezdetéig. Amikor különösen beszédes kedvemben voltam, apukám megszólalt: “Óvatosan, ha jól számoltam, már 9.000 szónál tartasz.” Abban a pillanatban befogtam a szám.
Apukám azt mondta, hogy ha találok egy különleges követ, ami képes arra, hogy nőjön, és minden nap meglocsolom egészen addig amíg meg nem áll a növésben, kaphatok egy kutyát. Minden héten meglocsoltam, és amíg suliban voltam, ő mindig kicserélte a követ egy kicsivel nagyobbra.
A szüleim azt mondták nekem és a bátyámnak, hogy volt még egy bátyánk, aki gombává változott, mert nem fürdött. Még a családi albumokba is berakták a képét.
Úgy vettük rá a lányunkat, hogy megegye a halat, hogy azt mondtuk neki, az ott bizony egy különleges “Argentin csirke”. Hosszú ideig működött is a dolog, egészen amíg nem jött a nagymama, és el nem b*szott mindent.
Ha a fagyis autó zenél, az azt jelenti, hogy kifogyott a jégkrémből.
A nagymamám azt mondta nekünk, hogy egymás szellentésének megszaglásától erősebbek leszünk. Az volt a legrosszabb karácsonyunk, a nagyié pedig a legjobb.
Amikor kicsi voltam, apukám azt mondta, hogy a játékok a gyomok alatt nőnek a kertben, és ha kihúzom őket, némelyik gaz alatt ott lesz egy játék. A kelleténél sokkal tovább elhittem ezt a mesét.
Anyukám azt mondta, hogy a spenóttól olyan erős leszek, mint Popeye és ha sokat eszem belőle, fel tudom emelni a házat. Miután ettem pár kanállal, kirohantunk a kertbe, lecsukott szemmel erőlködve megpróbáltam felemelni a házat. És akkor felkiáltott: “Megmozdult! Megmozdult! Gyorsan, egyél még!” gyorsan berohantam a házba, és belapátoltam a maradékot is.
Egyszer, amikor az országúton mentünk, nagypapám elárulta a titkot, hogy a leggyorsabb módszer a tehenek megszámolására, ha egyenként megszámolom a lábukat, majd azt elosztom néggyel. Sok-sok időmbe telt, hogy rájöjjek: a papám egy hatalmas nagy troll volt.
Anyukám egy zseni volt: Azt mondta nekünk, hogy a barna M&M’s-eket csak a felnőttek ehetik meg, szóval akárhányszor szembe jött velünk egy barna szem, odaadtuk neki.
A legviccesebb hazugság, amit valaha hallottam? Épp vásároltam, és a zöldség-gyümölcs részlegen, a kókuszdióknál egy kisfiú megkérdezte az apukájától, hogy mik azok. “Ne menj közel hozzájuk fiam…azok ott medve tojások…”
“Azért van zárva az ajtó, mert anyu segít apunak felakasztani egy képet a falra az ajtó mögött, és nem szeretnénk hogy kinyissátok, mert akkor eltalálnátok minket az ajtóval.” A francba is, hány alkalommal segítetek egymásnak falra akasztani egy képet esténként??
Amikor kicsi volt, azt mondtam a lányunknak, hogy akárhányszor hazudik, egy piros pötty jelenik meg a homloka közepén. Mindig tudtam, hogy mikor hazudott, mert olyankor mindig eltakarta a kezével a homlokát.
Apa mindig azt mondta, hogy ha megnyomok egy bizonyos gombot a távirányítón, a tévénk felrobban. Ahogy nagyobb lettem, túlságosan kíváncsi lettem, és megnyomtam. Kiderült, hogy arra a gombra voltak eltárolva a felnőtt adók.
