Élete kockáztatásával szülte meg négyesikreit a bátor anyuka

Már az első terhessége is kisebb csoda volt. Nem fogadták meg az orvosok tanácsát, akik azt mondták: vetessen el kettőt, hogy a másik ikerpárnak és neki több esélye legyen a túlélésre.

A 27 éves Kendall MacDonald policisztás petefészek-szindrómában és endometriózisban szenvedett, ezért eleve nehéz volt neki teherbe esnie. Aztán mégis megszületett kisfia, Brooklyn, akinek azonnal szerettek volna egy kistestvért adni. A következő évek az eredménytelen próbálkozással teltek el, közben Kendallnek volt egy vetélése is. Ráadásul a fiatalasszonyt toxikus sokk-szindróma is elérte, mert a méhlepényének egy része benne maradt Brooklyn születése után – írta a Sun.

Egy különleges gyógyszeres kezelés után azonban egy ultrahangos vizsgálat egészséges szívverést árult el. És ez még nem volt minden. A kilenchetes ultrahangon már egy második szívverés is hallatszott, egy harmadik vizsgálaton pedig további kettő. Kendall négyesikreket várt és ilyenre még nem volt példa a családjukban.

Csakhogy 12 hét után az orvosok közölték vele, hogy lehet, hogy egyik baba sem marad életben, és azt tanácsolták neki, hogy két magzatot vetessen el, így növelheti a másik pár túlélési esélyeit és ő sem kockáztatja az egészségét. Férjével, Josh-sal két hét gondolkodási időt kaptak. Az általuk megkérdezett orvosok egymásnak ellentmondó tanácsokat adtak. Végül úgy döntöttek, megtartják valamennyit. Miután úgy tudták, hogy legalább 28 hétre kell az ikreknek születniük, hogy életképesek legyenek, a pár egy kórház közelébe költözött.

Végül 28 hét és négy nap után tavaly augusztusban Molly, Hudson, Indie és Quinn császármetszéssel világra jöttek. Ők voltak 20 év óta az első négyesikrek Új-Zélandon. Az első hét hétben valamennyiüket inkubátorban tartották, de 12 hetes korukban egészségesen hazavihették őket.

A család egy közösségi oldalt nyitott Givealittle néven, hogy támogatást keressen az öt kisgyermek neveléséhez, és ehhez máris sokan csatlakoztak, hogy osztozhassanak Kendall és Josh e nem mindennapi élményében.

Mi a véleményed?