20 furcsaság az ókori egyiptomiakról, amely még azokat is összezavarja, akik ismerik a történelmet

Az iskolában mindannyian megtanultuk, hogy az ókori Egyiptom a piramisok földje. Valószínűleg mindannyian láttunk már filmeket és képeket a fáraók múmiáiról, sírjairól, és tudjuk, hogy az egyiptomiak találták fel a papírt. Akadnak azonban olyan érdekességek velük kapcsolatban, melyekről nem olvashattunk a tankönyvekben. Az alábbi cikkben most néhány ilyet gyűjtöttünk nektek össze.

Morzsolt rovarokból készült rúzs.

A kármin egy rovarokból nyerhető kárminvörös vagy bíborvörös színű festékanyag, ami egyébként még ma is használatos a kozmetikai termékek előállításában. A lengyel bíborpajzstetű nevezetű rovarból nyerik ki ezt a színt, ahogy tették már azt az ókori Egyiptomban is. Még maga Kleopátra is előszeretettel használt ilyen bogarakból készült rúzst.

A sör az ókori egyiptomiak táplálékának egyik szerves részét képezte. A lakosság szinte teljes szegmensében fogyasztották: a fáraóktól egészen a piramisépítőkig. Anyagát tekintve azonban össze sem volt hasonlítható a ma használatos sörrel, mivel rendkívül tömény állaga volt – ezért az erjesztéssel készített sűrű főzelékszerű állaga miatt sokkal inkább ették, mintsem itták.

A legyek nagyobb problémát jelentettek az ókori egyiptomiak számára, mint a modern emberiségnek. Mivel nem voltak fejlett rovarölő szereik, ezért II. Pepi egyiptomi fáraó például, – aki becslések szerint 64-94 évig uralta az országot – külön mézzel borított rabszolgákat tartott arra a célra, hogy a mézzel borított testükkel magukhoz vonzzák a legyeket és ezáltal eltereljék azok figyelmét a fáraóról.

Az ókori egyiptomiak nagy jelentőséget tulajdonítottak az utóéletnek. Úgy gondolták, hogy a halál után az elhunyt egy másik világban születik újjá, ahol szüksége lehet minden olyan tárgyra, ami körülvette őt előző életében. Ezért halottakkal együtt eltemették például a kozmetikumait, az ékszereit, de még ételt és italt is, néha pedig a személy háziállatát vagy annak rabszolgáit is mellé temették.

Az ókori egyiptomiak által illusztrált képeken a fáraókat mindig izmosnak, vékonynak és nagyon jó kiállású embereknek láthattuk. Egy nemrégiben végzett tudományos vizsgálat során azonban a tudósok a múmiák röntgen képeit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy ezeknek a képeknek semmi köze a valósághoz. A gazdag egyiptomi emberek – különösen a fáraók – egészségtelenül étkeztek, keveset mozogtak, melynek köszönhetően rendkívül túlsúlyosak voltak. Az elhízás fő okozója a szénhidrátokban és telített zsírokban gazdag ételek, valamint a mértéktelen alkoholfogyasztás volt.

A kozmetikumokat az ókori Egyiptomban nem csak a nők, de a férfiak is használták. Ennek három oka is volt.

1.A smink megvédte a bőrt a perzselő napsütéstől.

2.Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy az Istenek kegyesebbek velük, ha kozmetikumokat használnak.

3.A sminknek gyógyító hatást tulajdonítottak – ez részben igaz is.

Az ólomalapú szemceruza például segítette a kötőhártya-gyulladás elleni küzdelmet, bár összességében talán mégis többet ártott, mint használt.

A pubertáskor kezdetéig az egyiptomi gyerekek nem viseltek ruhát és cipőt. A tetvesség megelőzése értekében csupaszra borotválták őket, így kopasz és meztelen – gyöngyökkel és fejpántokkal díszített – gyermekek rohangáltak mindenfelé.

Az ókori Egyiptomban a házasságkötés nem járt különösebb ünnepséggel, a házastársak pusztán egymáshoz költöztek és együtt élték tovább az életüket. Ugyanakkor a gazdagabb egyiptomiak között bevett szokás volt a „tesztházasság” – ilyenkor a felek lejárati dátummal írták alá a házassági szerződésüket. Ha az együtt töltött házasság nem volt megfelelő, akkor szerződés lejárta után külön utakon folytatták, ha pedig boldogok voltak együtt, akkor véglegesítették a szerződést.

Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy a férfiak is menstruálnak. Erre a következtetésre a vizeletükben látható vér miatt jutottak – ám a nőkkel ellentétben a férfiaknál ez nem egy természetes jelenség volt, hanem a szennyezett ivóvíz miatt testükbe jutott paraziták által terjesztett bilharziózis okozta.

A mumifikálni kívánt emberek agyát az orrán keresztül távolították el.

Modern szemmel nézve a mumifikálás egy teljesen vad és barbár folyamat volt – ám akkoriban mégis teljesen természetesnek vették. Az elhunytak agyát például egy speciális horog segítségével húzták ki az orrlyukán keresztül, és a belső szerveiket, de néha még a szemgolyóikat is külön edényekbe – a testen kívülre helyezték.

Az Egyiptomi Újbirodalom korában (i. e. 1550-1069) a papok aktívan beavatkoztak a bírósági ügyekbe. Amikor a bírák nem tudták megállapítani, hogy bűnös-e a vádlott, a papokhoz fordultak segítségül. A papok pedig az Istenekhez, akik elforgatták a teremben lévő szobrot a „bűnös” vagy „ártatlan” feliratú falon lógó papirusz tekercs irányába. Valójában a szobor mozgását maguk a papok manipulálták, akik legtöbbször bűnösnek ítélték a vádlottakat.

Az egyiptomi embereket épp olyan rovarok sújtották, mint a vadállatokat. Legyek, tetvek, bolhák, bogarak, szúnyogok és a legrosszabb: sáskák. A vérszívó rovarok ellen különböző olajok és gyógynövények segítségével próbáltak harcolni, a tetvek ellen pedig a kopaszra borotvált fej jelentett megoldást, ám a sáskákra nem volt ellenszer. Egy hatalmas sáskaraj képes volt akár egy egész termény elpusztítására is, melynek köszönhetően több ezer ember maradt éhesen.

Valamilyen oknál fogva az ókori egyiptomiak úgy gondolták, hogy a javarészt szamártejből és mézből (valamint bizonyos növényekből) álló ragadós massza kiváló spermicid. Nem ismert, hogy mennyire volt hatásos ez a meglehetősen szokatlan fogamzásgátlási módszer.

Az ókori Egyiptomban úgy vélték, hogy az apró teremtések az Istenek ajándékai, ezért különösen tisztelték őket. Sokszor vezető pozíciókat töltöttek be, személyi asszisztensek, vagy épp kincstárnokok voltak.

A szegény egyiptomiak nagy, de szűkös családokban éltek. Ennek megfelelően a házaspárok sokszor a szüleikkel, gyerekeikkel, nagyszüleikkel voltak kénytelenek egy szobában aludni – nem meglepő módon pedig emiatt nem volt túl intim a kapcsolatuk.

via